De Te nem vársz reám.
Hiába nézek ki az ablakon,
Csak forró könnyek csorognak az arcomon.
Nyár van, csodálatos nyár,
De nem tudom élvezni, mert tudom, a fényben te vársz.
Ott vársz a fényben, és elmegyünk végre,
Végleg a fénybe, örökké, végre.
Az arcomra könnyek gyűlnek, mert ez csak egy álomkép,
Mit, mire valóra váltanék, apró darabokra hullanék.
Te is kellesz a célhoz,
Hogy karjaidba zárj ott...
Ott, hol az utam véget ér.
Hiába nézek ki az ablakon,
Csak forró könnyek csorognak az arcomon...
Le, a végtelenbe.
(Forrás: Marosi Katalin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése